Kutyamozgások a Macskavárban tegnap és ma: tegnap elvitték Lilit és Lulut, délután Brunót, megérkezett Manó és Lurkó. Ma elviszik Arthurt, Bárót és Pepint, és jön Mira, a border colli, 8 napot marad. Tegnap ketté vált a kert népe, a kicsik, Millike, Arthur és Manó – ő nem annyira kicsit, de azért nem nagy -bent töltötték az egész napot Anitával a hőség miatt, a nagyok meg velem voltak a Mexikóban. Aki akarta, azt salggal locsoltam, de a bádogteknőt is sűrűn töltögettem friss, hideg vízzel. Báró és Lurkó a két legaktívabb fürdőző, egyszerre fürdenek és közben megy a játék. Báró és Lurkó azóta együtt vannak, hogy megpillantották egymást. Lurkó fiatal, friss kutya, Báró már 12 éves és fájós lábú, de egy tapodtat nem tágít Lurkó mellől. Valósággal belehabarodott, amit majd a képeken is látnak. Nagy itt a habarodás mostanság, mert itt van ez a kis Millike és Arthur, négy hónaposak mindössze, de már javában habarodnak. Most is reggel hat óra óta kergetőznek, birkóznak és Arthurka olyan testgyakorlatokat próbál kihangsúlyozni, amelyek majdan kétségkívül utódok nemzéséhez szükségeltetnek. Millike még nem érti a habarodásnak eme unalomig ismert formáját, mert „Ő még csak tinennégy…, és még nem tudja mi vár, mi vár, mi vár rá” (LGT) Volt itt már egy nagy habarodás, Szofika és Breki habarodása, a két kutya napokig szenvedett egymás után. Na de Báró és Lurkó habarodása eléggé sajátságos, mivel Báró ivaros, Lurkó ivartalanított fiú. Báró mindenesetre a kutyautódok létrehozásához szükséges mozdulatokkal molesztálja. Lurkó egy darabig a kitérést választotta, de aztán megbékélt a dologgal. Persze ezek csak rövid kis nüansznyi „betétek” a napban, ők is főleg csak játszanak, és sűrűn bekapcsolódik ebbe a játékba Breki is. Bajkál, India és Fóti nem vesznek részt a játékokban, bár sokszor a nemtetszédüket fejezik ki a nagy rohangálás láttán. Pepinnel nagy sétákat tettünk, aztán a Mexikóba telepedtünk le, de a nap nagy részét Barka házának udvarán töltötte, ez a kert leghűvösebb pontja, két hatalmas akác lombja védi a napfénytől. Az éjszaka nyugodtan telt, Fóti – és Breki, aki szokott csatlakozni hozzá – csak párszor ugatott, a többiek csendben voltak. Úgyhogy mindenki aludt, én kint, és csodás dologra ébredtem: hatalmas, langyos vízcseppek kezdtek hullni rám úgy hajnali 3 felé. Sajnos csak pár percig tartott a frissítő zápor, de ennek is örülünk, a füveknek jó lesz.
