Blog

Legelőször is mindenki jól van. A tegnapi napot végig a Mexikóban töltöttük, Anita megfőzte a pacalt, délután fürödtünk, közben kutyák jöttek-mentek-maradtak. Elvitték Kisbrúnőt, meghozták Kollit, aki egy 10 hónapos Border Colli, a gazdái – az egész család – Kiskunmajsára ment nyaralni. Kolli egy cseppet sem bánkódott a távozásukkor, mert a többi kutya elterelte a figyelmét. Ennivalóan kedves kópé, azonnal beilleszkedett. Az első cselekedete az volt, hogy valahogy kihúzta a gumimedence dugóját, mire annak az alsó abroncsa leengedett. Elkenődtünk, mert ez egy igazán klassz medence ülőkével és pohártartóval, és azt gondoltuk, hogy kiszakította, amikor nyomban bele akart mászni. De nem, csak a dugót szedte ki, úgyhogy rögtön örömet szerzett nekünk: nem harapta ki a medencét. Nekünk már ennyi is elég. Estefelé begyújtottam a kemencét és betettük sülni-párolni a befűszerezett császárszalonna szeleteket. Kb. 1 óra alatt megpuhult, és áttettem a húsokat a szabad parázsra, sütöttem kukoricát is hozzá. Ez a kukorica pediglen így készül (Kovács Zoltán hentesmester receptje): főzd meg a kukoricát, ha kihűlt, egy éles késsel vágd ketté keresztben, majd négybe hosszában a csöveket. Sózd meg, kend meg vajjal és mehet a grillre. Pompás étkek kerekedtek, 9 felé járt, amikor megvacsoráztunk. A kutyák körülöttünk őgyelegtek, lebzseltek, aludtak, játszottak, ételt kunyeráltak. Bogyóka azonban tovább is ment ennél: csináltam magamnak egy kisfröccsöt, de inkább hosszú lépésnek lehetne ezt nevezni (egy 1 decis pohárban 1/3 bor, 2/3 víz), ezt a kishosszúlépést letettem az asztalra, és egyszer csak azt látom, hogy Bogyóka lefetyeli a nedűt. Láthatólag ízlett neki, elárulom, hogy Dabasi Gabi bácsi Kövidinkájából készült a kisfröccs, szóval nem valami hitvány konzumborból. Ha már az alkoholnál tartunk, Bogi és Szofi már említette a naplójában, hogy Lesszi csomagjában egy egész üveg tojáslikőr is van, ha vihar készülne, azonnal önteni kell neki egy kupicával, olyanja is van, helyes kis féldecis kupica. Szóval a nap remekül telt, az esti etetés után átköltöztünk a Macskavári Kert teraszára és nekiláttunk megírni a kutyanaplót. Anitának ihlete támadt, és valósággal kicsaptak belőle a tinódis sorok. Azután jövel lefekvés. Sok most a benti kutya, de 11-ig nem akaródzott bejönni senkinek. Hanem akkor egyszerre ömlöttek be, úgymint: Lesszi, Bogyóka, Lola, Lujzika, Kolli és Baltazár. A meleg miatt én mostanában kint alszom az emeleti teraszon egy matracon egyszál pokrócba bújva. Vagyis eddig kint aludtam. A kutyasereg ugyanis teljes létszámban kihömpölygött utánam a teraszra és megpróbált mellettem és rajtam elhelyezkedni. Bogyóka mellém fészkelt és elfoglalta a matrac kb. 1/3-át. Baltazár a lában felőli részt sajátította ki teljes egészében. Valahogy sikerült úgy fészkelődnünk, hogy habár szorosan és félig egymáson, de elfértünk. Ám akkor szélvészként megérkezett Kolli és elkezdte a helyet keresni magának. Végül a fejemre mászott, a teste pedig a matrac másik oldalára „folyt”. Olyan voltam most, mint Kalóz a Kedves csirkefogókban, ő is 9 kutyával élt és esténként a kutyákkal takarózott, vagyis a kutyák betakarták a testükkel, mert Kalóz csavargó volt és a szabad ég alatt aludt. Egy darabig így fuldokoltunk, majd miután kellő mélységben átéltem a Kalóz-élményt, mint egy Houdini, kiszabadítottam magam a kutyadzsungelből és visszaköltöztem a nappaliba. A hálószoba szóba sem jöhetett, ott Lesszi és Lujzika osztozik a helyemen. A kanapén próbáltam tanyát verni, és ez némi közelharc után sikerült is. A kutyák meg keresték az alvóhelyeiket és végre aludhattunk kicsit. Ez a kics kb. 3 óra volt. Most mindenki a kertben kószál, pihen, játszik, szabadfoglalkozás van. (Mindig az van, kivéve az etetést és az ebegyetemet. Ma August Bebel német filozófus művével próbálkozom: Nő a szocializmusban. 37. kiadás.) Ma nem jön és nem megy senki. És most jöjjön a vasárnapi mancs-kvíz! Találja ki mindenki, melyik az ő kutyája! (Ha valakit kihagytam, szóljón!)