Igen, Brekinek saját, különbejáratú karácsonya van, mert meglátogatta őt a családja, Szervó Kati és a férje, Szervó Feri. Reggel 9 tájban jöttek váratlanul, ahogyan szokták és amit mi nagyon szeretünk, mert jó olyan helyre elmenni, ahová nem kell előre bejelentkezni. Régen se jelentkeztek be egymáshoz az emberek, hanem csak úgy, bejelentkezés nélkül meglátogatták egymást. Örömteli meglepetés volt gyerekkoromban, amikor egyszerre csak kopogtattak az ajtón, és amikor kinyitottuk, ott álltak a vendégek virággal, demizsonnal, különféle finom étkekkel, ajándékokkal. Valóságos üdvrivalgással fogadtuk őket, igazi ünnep volt nekünk, ha vendég jött hozzánk. Ma már nincsenek ilyen meglepetések, ma az van, hogy „Jó, majd telefonon egyeztetünk!” Az ilyen vendégségnek valójában se sava, se borsa. Szerencsére Szervó Katiék mindig váratlanul, bejelentés nélkül jönnek, és mi odavagyunk az örömtől, hogy meglátogatnak bennünket, csak úgy. Na és sose jönnek üres kézzel. Méghogy üres kézzel! Van zsákjukban minden jó, piros alma, mogyoró! Breki boldog farkcsóválással fogadta Katit, a mellső lábaival átölelte a jobb lábát és sokáig nem is engedte el. Aztán bejött velünk a házba is, a többi kutya nem, csak Breki. A nappaliban aztán Katiék előszámlálták ajándékaikat – amiket meg is nézhettek lentebb -, melyek a következők: 1 zsák Pedigree, a legfinomabb, amit kapni lehet, 1 pár házikolbász, 2 tábla erdélyi szalonna, 1 üveg Hegyke fehér bor, 1 doboz Lindor csoki, 1 doboz Celebrations csoki és 1 doboz Stühmer csokis szaloncukor, valamint egy nagy csomag dióbél, ami lemaradt a mai fotóról, a tegnapin viszont rajta van. Azért fotóztam ma újra az egészet, mert tegnap meg a Pedigree maradt le. De lám, ma sem sikerült, Katiék annyi ajándékot hoztak, hogy képtelenség mindet egykupacba rakni. Mi Anita karácsonyi krémlikőrjét, Péter fájdalomdíjul hozott szalámiját – Gréti gazdája, egy korábbi bejegyzésben találják az esetleírást -, Anita töltött káposztáját, kandirozott gyümölcsdarabkáit és mézeskalácsot kínáltunk. Gyorsan múlt az idő, és Katiéknak indulnia kellett. Kikísértük őket, de Breki nem tartott velünk. Valósággal belesüppedt a szőnyegbe és a fejét is elfordította. Bizonyára attól fél még mindig, hogy visszaviszik a régi udvarába és újra egyedül marad. Katiék minden látogatása alkalmával lejátszódik ez a jelenet. Pedig az az udvar már nincs is, hiszen Katiék az egész házat újjáépítették és azt tervezik, hogy… de fedje az ő elhatározásukat jótékony homály, amíg az meg nem valósul! Gyönyörködjetek Ti is a pompás ajándékokban!
P. S.: Délelőtt megjött Pimi, remekül érzi magát, de róla csak holnap írok, amikor teljes lesz a kutyavendégsereg.