Csöndes, álmos, lustálkodós volt ez a vasárnap. A kutyák kint bóklásztak a tavaszt ígérő januári napsütésben, átszüremlett rajtunk az idő. Minyon gardiózus lustálkodásához senki nem tud felérni. Öt napja telepedett ide az asztalomra a klaviatúra mellé, azóta nem mozdul, csak pár percre hagyja el azt asztalt, amikor eszik vagy a dolgát végzi. Többnyire alszik, amikor ébren van, látszik rajta, hogy terveket sző. Hogy miféle tervek szövődhetnek egy macska fejében, azt senki emberfia nem tudhatja, de én azt hiszem, hogy ezek ártalmatlan tervek, ártalmatlanok, mint maga Minyon és rajta kívül az egész világ, mert hajlok rá, hogy Umberto Econak igaza van, amikor azt mondja, hogy a világ egy ártalmatlan rejtély, amit csakis mi teszünk ártalmassá.
