Mindenki jól van, két új vendéggel gyarapodott ma a Macskavár, ők pedig nem mások, mint Gina és V. Zsömi. Gina délelőtt érkezett teljesen váratlanul, hat hónapos cane corso. Szépséges, fényes szőrű, enyhén csíkozott illatos „pumakutya”. Kicsit félénken kezdte a napot, de hamar feloldódott, mert a többiek barátságuk jeléül mindjárt megnyalogatták. Aztán hamar kialakult a Gréti-Elli-Gina trió, amihez időnként Breki és India is csatlakozott, Bajkál szokás szerint külső szemlékőként vett részt a szeánszban. Nemrég vacsoráztunk, mindenki minden elképzelhetőt megevett, Gina most itt van mellettem az emeleti nappaliban, és miközben a naplót írom, bánatosan néz rám, mert nem tud lemenni a lépcsőn. Egyelőre gyűjtjük a bátorságot a nagy utazáshoz, a dolog édes pikantériája pedig az, hogy nemrég érkezett meg V. Zsömi, akinek mindjárt megmagyarázom a nevét, és ő sem tud lemenni a lépcsőn. Zsömi neve előtt a V. a vizsla rövidítése, így szeretném jelezni, hogy ez a Zsömi nem az a Zsömi, aki a macskavári kolbészbűnözés Michael Corleonéja, ő az a Zsömi, aki már a nyáron sem tudott lejönni a lépcsőn, emellett egy szépséges, imádni való vizsla, aki olyan megindító örömmel érkezett újra hozzánk, hogy belesajdult a szívem. Már nem mentünk le a többiekhez a hátsó kertbe, mert sötétedett, most itt tanakodunk négyen – Gina, Zsömi Anita és én, hogy kit hogy’ juttassunk le a földszintre. Ella és Gréti nagyon jól érzik magukat, elválaszthatatlan barátnők lettek, olykor még afféle papás-mamás játékként úgy is incselkednek egymással, pedig mindketten lányok. Bizonyára sokan ismerik a Led Zeppelin Stairway to Heaven – Lépcső a mennybe – című dalát, mindjárt fölteszem a kutyáknak, hátha akkor lemennek.
