Testvérkutyák érkeztek hozzánk ma délelőtt: River és Kail, kétéves border collie-ifjak. Merő kutyabáj mindkettő, mindjárt leveszik az embert a lábáról, majdhogynem fizikai értelemben is. Azonnal beilleszkedtek, persze mindenben támogatják egymást. Értem ezalatt, hogy például amikor Breki kissé lazán, slamposan leckéztetni próbálja valamelyiküket, rögtön ott terem a másikuk is, és ez Brekit elgondolkodtatja. Persze Breki hősiességéhez is kell némi háttérhatalom, konkrétan Bajkál és India ősereje. Rivert és Kailt egyelőre nem tudom megkülönböztetni, bár reggel bemutatta őket a gazdájuk, de én szinte azon nyomban elfelejtettem, melyikük kicsoda. Az azonban biztos, hogy egyikük akusztikai túlterjeszkedése vitathatatlan, magas, éles hangon ugat sűrűbben, mint ahogyan az az emberi fülnek jól esik. De most éppen csendben van, úgyhogy örülünk! Zsömikém velünk szinte éjjel nappal, bár ma több időt töltött kint, a borderek érdekelték. Evett velünk sajtos tésztát, Zsömi mindent megenne, imádja a hasát, tegnap egy szem körtét is boldogan falt be. Zsömi kissé magányos, szívtépően szeretetreméltó kutya. Szerencsére még holnap is itt lesz.
