Zsömike ma egész nap Anita szoknyáján ült és rettentő nagyokat sóhajtozott. Főleg akkor, amikor a macskát figyelte. Sóhajtott, mikor Mignon mosakodott, sóhajtott, mikor Mignon kényesen elnyújtózott Zoli klaviatúráján, és sóhajtott minden alkalommal, mikor ránézett. Zsömit Anita néha Bözsinek hívja, annyira finom és félénk ez a vizsla. Zsömi magához szokta venni a zöld teniszlabdát és azt rágogatja. Rettentően szereti a hasát.
A Kyletól és Rivertől kicsit tartott, ezért csak néha ment oda hozzájuk. A két csibész viszont mindannyiszor kitörő örömmel üdvözölte őt, mikor meglátták. Ma nem volt végnélküli ugatás, talán már este se lenne. Tegnap kicsit belehúztak e téren a kutyuk. Amit a legjobban szeretnek, a fenyők és borókák közt kóborolni és az akácosban szaglászni. Energiájuk kiapadhatatlan, tekintetük pedig olyan ragyogó, amilyen csak a fiatal, boldog kutyák tekintete lehet.