Tavaszi mámorban telt ez a nap (is). Tegnap reggel megjött Luna, harmadszorra van itt, régi ismerősként üdvözölt bennünket. Nemrég járhatott kozmetikusnál és fodrásznál, mert egészen elragadó a fizimiskája, mindennek a koronája pedig a farka, amit lobogó zászlóra nyírt a fodrász. Szegény Breki, nem tudom, érzékeli-e a kettejük közötti küllembeli különbséget, már ami Breki szakadtságát illeti. Persze Breki is éppoly szép, mint Luna, csak másképpen. Nem beszélve Tomról, aki szintén harmadszorra van nálunk, de ő csak napközizik, pár órát szokott itt maradni. Tom egy éves meleg tekintetű fekete „ördög”, mindenkivel kedves, mindenkit játékra hív, és folyton bekapja a kezünket és jól megszorítja a fogaival. Ma megvettük a nyílászárókat az Indigóhoz, mert a Gyopár átépítése nemsokára befejeződik, és a mesterünk, András hozzáfog az Indigóhoz. Talán június végére elkészül az is és tárt karokkal várja Zoét és Lénát, Zolikáékat és Karcsiéket, szóval az „ő” leendő lakóit. Csodálatos illatokkal terhesek ezek az esték, a pipacsok és kamillák nappali ragyogása után most az akácok illete bűvöl el mindenkit. Mindig szerettem volna ilyen tájt megállítani az időt. Dehát szerencsére azt még egyelőre nem lehet. Este kint ültünk a Macskavári kertben, minden állat körénk gyűlt, Minyon kényesen heverészett a fűben, majd nekifogott a verébvadászatnak, de India ott termett és lőttek a vadászatnak. Minyon mély megvetéssel nézett a kutyákra. Hiába, a kutyák és macskák márcsak ilyenek:)
