Már nem tudom hány napja van itt, de itt van. Anita és Zoli Lunának szólítja, fekete mint a szén és fényes a bundája. Nem mondhatnám, hogy sovány, de azt se, hogy kövér. Engem leginkább arra a kolbászra emlékeztet, amit Zoliék szafaládénak hívnak. Luna keveset van velünk, csak ha Anita is lejön a kertbe vagy a Mexikóba, folyton Anitán lóg, le se lehetne robbantani róla. Amúgy kedves, ő is szeret futkározni, játszani, legfőképpen Anitával frizbizni. A vendégkutyák vagy velünk barátkoznak, vagy az emberekkel. Persze olyan is van, hogy mindkettőnkkel. Tegnap is volt itt egy vendégkutya, Szedernek hívták, de ő nem nagyon akart barátkozni se velünk, se Zoliékkal, egyre csak sírdogált a gazdája után, úgyhogy nem is maradt sokáig. Remélem, eljön újra, mert nagyon kedves kutyus és szívesen játszanék vele. A mai napra Minyon tette föl a koronát: egeret fogott. Nagyon nagyra volt az egerével, egész nap fent hordta az orrát. Én meg galambot tudok fogni, de sose nagyzolok vele, nem úgy, mint Minyon, Dehát ő macska. Olyan, mintha ő is a testvérünk volna, de azért tudom, hogy nem egészen az. Persze azért szeretem őt is.
