Ma elárvultunk, mert Anita reggel Zalaszentlászlóra ment konferenciázni és csak holnap jön haza. Mindösszesen tizenketten voltunk a kertben, mint az apostolok, mégpedig a következők: a háziak, Bajkál-Breki-India, és a vendégek: Maci, Lessie, Gréta, Kyle, River, Tom, Zserbó és Minyon. Kyle szemébe tegnap belement egy toklász és mára csúnyán bedagadt. Délután vette ki a doktor és most cseppenteni kell bele kétféle cseppet és esténként 2 szem gyógyszert is be kell venni. Kyle pontosan értette, hogy ez a gyógykezelés szükséges és nem kapkodta el a fejét, odaadóan tűrte a kínzást. A gyógyszerek nyeletéséhez némi furfangra is szükség volt, Rákóczi szalámit alkalmaztam, egy vastagabb szeletbe fúrtam 2 lyukat és azokba tettem a szemeket, így Kyle nem vette észre a keserű pirulákat, nagy kedvvel nyelte le a szalámikarikát. Délelőtt szédítő iramú rohangálás volt, Tom volt ebben a főkolompos, és persze a fiatalok mind követték, csak úgy porzott a kert. Délután gitároztam nekik a Mexikóban, ami hasonlóan hatott rájuk, mint a szépirodalmi felolvasásaim: elaludtak, kivéve Zserbót és Macit, akik tüntetőleg felvonultak a házba. Gréti és Zserbó sokszor külön játékokba fogtak, Lessie szokás szerint elkülönült a többiektől. Maci nem volt ma igazán elemében, láthatólag hiányzott neki Anita, amit én teljes mértékben megértek, mint ahogy Minyon is. Mert Minyonnak és Macinak Anita a főnök. Én csak pőnök vagyok nekik. A pőnök elnevezést Sanyitől hallottam, mesélte, hogy régen az egyik munkahelyén oly mértékben nem tisztelték a főnököt, hogy pőnöknek nevezték maguk között. Hát így vagyok én csak pőnök Minyonnak és Macinak és még ki tudja kinek.
P. S.: Az utolsó képen Harap kutya látható, aki tegnap volt itt, de tegnap nem sikerültek a képek, ezért nem is volt kutyanapló. Nagyszerű, kedves, méltóságteljes kutya!
