Már reggel elkezdtem ezt a naplót, de elfelejtettem beletenni a szöveget. Most meg már késő van, ezért csak címszavakban írok: Kóla egyre több mindent ellop, de nem szedi szét annyira a dolgokat, mint Gréti. Ma reggel lerángatta a hintaágyról az összes párnát, délután pedig kinyitotta a hűtőszekrényt a Mexikóban, és kilopta belőle Zoliék főtt füstölt prágai sonkáját. Zoli alig tudta kicibálni a szájából a csomagolópapírt. Egyébként rém kedves kutya, mindenkivel játszani akar és játszik is. Reggel megjött Zserbó, aki már úgy viselkedik, mintha itt lakna, aztán Morzsi, akinek folyton kifordul a füle, ezért Zoliék állandóan nézegetik, hogy nem ment-e bele toklász. A toklász egy hegyes kis lándzya, ami nagy fájdalmakat tud nekünk okozni, ha valahiol a bőrünkbe fúródik. Morzsi egész nap Kólával és Indiával játszott, a többiek meg nézték, ahogy játszanak. nem tudom, de ha lemegyünk a Mexikóba, egyszerre mindenkin erőt vesz a lustaság és egyszerre csak már mind alszunk. Pedig Zoli ma olvasott is nekünk, a Lányok könyvéből, ami még 1982-ben jelent meg, fogalmam sincs, honnét tudom ezt. De azt tudom, hogy amint elkezdte az olvasást, nyomban elaludtunk, így nem is tudom elmondani, miről olvasott. Lessie mindig mindenütt velünk van, de mindig csak külső szemlélőként. Sokat szimatol, azt hiszem, azt szeret a legjobban: szimatolni. A két Hófehérke Anita szoknyáján üldögél egész nap, Morzsi megpróbált nekik udvarolni, de „elhajtották” szegénykét. Bajkál, India és én vigyázunk, hogy minden renben legyen. És egyelőre minden rendben is van.
