A legfontosabb, hogy mindenki jól van. Szombaton itt volt Léna és Zoé, egész délelőtt a kutyákkal játszottak. Délután sütöttünk, főztünk, egybegyűlt a Macskaköz, Zsuzsát és Gábort, a felső szomszédainkat is beleértve, a kutyák mindent felülmúló érdeklődést mutattak a gasztronómiai események iránt. Vasárnap Csokit elvitték, nem volt Internetünk, így elmaradt a napló is, lett viszont egy édes kis Játékosunk, aki láthatólag örült, hogy újra itt van. Most hétfő van, a szokásos dolgok, kutyaedény-mosogatás, trágyamesteri teendők. Délelőtt megjött Kóla, elég mulatságosra sikeredett az érkezése. Merthogy már van egy Kólánk, akiért majd csak a hét végén jönnek, így van beírva a naptárunkba. Csörgött a telefon, látom, hogy Kóla hív, vagyis hát Kóla gazdája. Illetlenül meg sem vártam, hogy a hívó megszólaljon, hanem rögtön elkezdtem mondani, hogy Kóla jól van és épp a naplót csinálom, mert tegnap nem volt Internet, ezért nem volt napló sem. Szóval legyenek nyugodtak. Ekkor végre szóhoz jutott a hívó fél is, bemutatkozott és közölte, hogy itt állnak a kapu előtt. Erre én elnézést kértem azzal, hogy a naptárunk szerint csak vasárnap jönnek Kóláért. Mindenesetre elindultunk a Mexikóból Kólával, hogy akkor megjött a gazdi. Félúton jártunk, amikor hirtelen megvilágosodásom támadt, hogy ő egy másik Kóla, hiszen voltak itt már látogatóban is! Így aztán mindenki hirtelen megértett mindent és örültünk egymásnak. Az új Kóla már be is illeszkedett, kedves, játékos, fekete kutya. Morzsika továbbra is a legmelegebb tekintetű kiskutya, nagyon a szívünkbe zártuk, de a többiek is azok, úgymint: River és Kyle, Játékos, Bogyóka, Boglárka, Gréti, Karamell, Kóla 1, Kóla 2 ls a háziak: Bajkál, Breki és India. Minyon hősiesen tűri a kutyainváziót, nem nagyon zavartatja magát, a szokásos rutinjai szerint él.
