Mikor reggel felkelünk, hat édes, mosolygós kiskutya néz ránk a lehető legkedvesebben. Hullámzanak, ránk ugrálnak, megnyalogatnak. Ez a szertartás. Utána megyünk ki velük az udvarra, hogy ott megtörténjen az, aminek meg kell történnie. Ez mindig hajnalban van. Kint nem verik fel a csendet, mert mindezt illedelmesen, hang nélkül teszik. Leviharzanak a lépcsőn és szétszélednek a kertben. Sok pici jött most össze és ők nagyon jól megértik egymást.
Ronald, becenevén Roni, Zoli nyomában van, mindenhová őt követi. Rendkívül okos tekintetű, élénk, rebbenékeny kutyus. Ő inkább a magányosabb fajtához tartozik, de azért van játszótársa is, elsősorban Füge és Ödön. Ők mindenkinek a barátai. Ödön az, aki legelőször odamegy minden új jövevényhez és játszani hívja őket, Füge pedig most ebben a pillanatban is az új kiskutyával, Pereccel birkózik a rekamén. Perec egy göndör, édes, kedves, gondtalan uszkárkislány, ma érkezett, de holnap már megy is. Az első perctől kezdve nyoma sem volt nála tartózkodásnak, félelemnek.
Ma megjött Pepin is, aki egy nagyon nagy, fekete kutyus, jámbor arccal, mégjámborabb természettel. Ő nehezebben oldódott, de mivel volt itt tavaly nyáron, lassan előjöttek az emlékei is. Így talán kicsit könnyebb lett a lelke. Egész héten itt lesz.
Időközben megállapítottuk, hogy Lulu vérmes egy kiskutya, aki átvette -ha csak rövid időre is- a ház ura szerepét. Rendet tesz, ijesztgeti a nagyobb kutyusokat és egyáltalán, úgy döntött mostantól ő fog itt dirigálni. Aki teheti, kitér az útjából. Amikor a kutyusok lekísérnek bennünket a Mexikóba, Lulu mindig átvág egy sűrűbb, növényekkel teleültetett részen, ahol nagyon szeret sétálni, mert olyan az a rész egy kiskutyának, mintha dzsungelben sétálgatna.
Lilivel már nem játszanak sziámi ikreset, külön mozognak.
Lunácska ma hazament az ő Tündéjéhez és olyan boldog volt, hogy csak úgy röpködött, mikor meglátta az ő kedves gazdiját. Ő sem a bandázós kutyák közé tartozik.
Gréti rendben van, szeret a kicsikkel játszani, de a nagyokkal is nagyon jól kijön. Bár Indiával úgy játszik, hogy Indiát felbosszantja. Olyan, mintha Gréti direkt ugratná,bosszantaná. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani ezt a bosszantást, mint amikor a vásott gyerek becsönget egy házba és utána elszalad, és jót nevet magában, hogy kiugrasztotta a háziakat a házból.
Amúgy ma is volt gödörásás és hatalmas szunyókálás. A nap csendesen és nagyon nyugodtan telt.
Ezt eddig Anita írta, most átveszem tőle a tollat. (Tollat… talán inkább klaviatúrát kéne írnom, de én már csak maradok a tollnál.) Este megjött Kyle és River. Hiányoztak már nagyon, és örömmel konstatáltam, hogy két komoly, nyugodt, szépséges ifjú érkezett vissza, mozdulataikból harmónia és határozottság áradt, semmi hirtelenkedés, kapkodás, és mindezt nemcsak én látom így, hanem a gazdájuk, János is, tehát lehet benne valami.Olyan ez kicsit, mint a Tüskevár, csak a regénybeli gyerekek itt kutyák. Tutajos Kyle, Bütyök River. A nyár végére Tutajos és Bütyök komoly, erős, megfontolt ifjakká váltak Matula bácsi keze alatt. Még van egy kicsi hátra az idei nyárból, de már csak egy kicsi… De aztán újra lesz majd nyár!
