Kedves Tamara!
Zoli azt mondta, minden nap írhatok Neked pár sort a Kutyanaplóban. Hát ez volt az első sor. Most következik a második.
Itt minden rendben van, fönt vagyunk a felső nappaliban, a tévében a Columbo megy, Anita olvas, Zoli meg a mai képeket válogatja. Jó nagy az ágy, kényelmes. De persze a Te ágyad a legkényelmesebb a világon. Furcsa, hogy nem vagy itt, de tudom, hogy majd újra itt leszel és akkor majd nagyon örülünk egymásnak. A kutyapajtásaim kedvesek, majdnem mindenki játszik majdnem mindenkivel. Ezt nem tudom, hogy pontosan hogy’ értem, de Te biztosan. Anita most bevonult a hálószobába, elköszönök, mert én is vele tartok. Jó éjt!
A Te Lolád
Lola késő délután érkezett, elbűvölően kedves kutya, mindenkivel barátságos, az az „épphogy csak nem beszél” típus, jó sokáig itt lesz, szóval majd alaposan megismerhetjük egymást. Ő amúgy a második Lolánk, vagyis a harmadik, mert az első Lola a Kinks 1970-es Lolája. Nagy volt ma a mozgás, reggel megjött Szofi, aki nem az a Szofi, nem a bánatos szemű, de nagyon is életvidám basset hound, ő a beagle Szofika, aki már tavaly is volt nálunk egy hetet. Dél körül elvitték Fügét, aki a kert lelke volt Pereccel együtt, és Füge után nem sokkal Perecet is elvitték, úgyhogy Ödönke most picit magányos lett, mert egyedül maradt pici a nagyok között, de ez nem sokáig lesz így, mert holnap jön Zserbó, aztán majd egyéb picurkák is érkeznek. Pepin végre feloldódott, ma délután láttuk először „tiszta erőből” játszani, Riverrel és Kyle-lal vágtattak szélsebesen föl- alá a kertben, aztán Gréti is csatlakozott hozzájuk, csak úgy porzott utánuk a világ! Ronald mindig a többiek közelében van, de ő magánzó, inkább az emberekhez vonzódik. Ma megsímogathattam a hasikóját, ami már az igazi bizalom jele. Minyon is megjelent este, napok óta nem láttuk, bevágott vagy két adag konzervet és most Zolikánál pihen. Mindenki pihen, aki meg még nem, az majd pihen később. Mert pihenni sose késő!
