Drága Terike!
Tegnap elment Füge és Perec, azóta nem nagyon van kivel játszanom. Zoliék azt mondják, hogy nemsokára jön majd egy fergeteges puli, aki annyi idős, mint én, és akkor aztán lesz majd haddelhadd. Nem tudom, miféle szerzet az a puli, de Te biztosan tudod, hogy láttam-e én már ilyet. Vagyis pulit. Kérlek, írd meg ezt nekem. És Te hogy vagy ott a messzeségben? Arrafelé is vannak kutyák? Itt, nálunk vannak most jócskán, mert itt van Lola, Szofi, Ronald, Pepin, Gréta, River és Kyle és persze én. Bajkálékat nem számítom most bele, mármint a kutyákba, vagyis ők is vannak. Kezdek belegabalyodni a fogalmazásba, úgyhogy elköszönök. Nagyon szeretlek.
Ödön. (Itt néha Döncikének hívnak.)
Ja, és mindenki jól van!
Levél Tamarának
Drága Tamara! Zoli az előbb olvasta föl a leveled. A szavaid valósággal megolvasztották a szívemet! Itt minden rendben van, azt mondják, hogy tényleg nagyon kommunikatív vagyok – fogalmam sincs, mi lehet ez -, és hogy tényleg majdnem beszélek. Hát, ehhez nem kell túl sok fantázia, mert én nemcsak hogy majdnem beszélek, de Te tudod a legjobban, hogy én tényleg beszélek! Tessék, bizonyságul most is mondok Neked valamit: nagyon hiányzol!
Lola
u. i.: Ma már játszottam is, és a többiekkel sokat bóklásztunk az erdőben. Zoli használja ezt a szót, hogy bóklászunk, ez valami olyasmit jelent, hogy lassan járkálunk és közben megszagolunk mindent. Ó, ha tudnád, milyen pompás szagok vannak az erdőben! Majd ha hazajössz, elviszlek magammal bóklászni!
