„Sosem lehet megszokni, hogy kevésbé vagyunk fontosak másoknak, mint ők nekünk.“ Ez A harmadik ember (1949, rendező: Carol Reed, író: Graham Greene, Korda Sándor, forgatókönyv: Graham Greene, Carol Reed, Orson Welles, operatőr: Robert Krasker, szereplők: Joseph Cotten, Orson Welles, Alida Valli, Trevor Howard, zene: Anton Karas,) című filmremek kulcsmondata, és nem mellékesen a miénk is. Ma elment Döncike, aki még augusztus elején érkezett, és úgy hozzánk nőtt – mi meg hozzá – mint kotlóstyúkhoz a csibéje. Döncike imádni való, vásott, de aranyszívű kiskutya, mindenkivel kedves, csupa játék, és még akkor is odavan érte az ember, ha direkt rosszalkodik. Ez többnyire abból állt, hogy ellopta Anita hajcsavaróit és szétrágta. Mindent szétrágott, amikor rájött az ötperc. Szóval, ez a mi Döncikénk – a Csókkirály, mert annyi puszit adott mindenkinek, hogy kétségkívül kijár neki a titulus – ma elment, mert Teri, a gazdája külföldi munkája végeztével hazatért. Döncike boldogan táncolta körül Terit, és nyomban kiderült, hogy Döncike nem is Döncike, hanem Ödön, ahogy Teri nevezi, és hogy mi egy pillanat alatt meg is szűntünk számára létezni, mert megjött minden kutya legdrágább kincse: a Gazdi. És ez így van jól, minden kutya így van ezzel és mi is így vagyunk minden kutyával, így volt ez ma Bogyóval és Nalával és Zserbóval is. Hát erről jutott eszembe A harmadik ember kulcsmondata, amit most újra leírok: „Sosem lehet megszokni, hogy kevésbé vagyunk fontosak másoknak, mint ők nekünk.“
Ma egyébként festettünk. Negyedik éve tisztítom ezt a kertet és a melléképületeket, de még mindig van egy jó kocsira való feleslegesség. Nem szemét, hanem olyan dolgok sokasága, amit évtizedekig nem volt szíve kidobni Jóskának, akitől ezt a házat vettük, és nekem sem volt eddig. De most van. Persze nem dobjuk ki, Richárdéknak adunk minden használható dolgot, kályhát, kerékpárt, hűtőt, gáztűzhelyt és mindenféle hasznos tárgyakat. Ma a műhelyajtót festettük sárgára, a kutyák, amint az a képeken is látszik, szívvel-lélekkel segítettek, ahogy ma divatos mondani: odatették magukat. Tegnap hallottam Szacsvay Lászlótól, hogy Isten két dologgal ajándékozta meg az embert, az egyik a kutya. A másik nem is érdekes.
