Kedves Breki! Ma megérkeztünk Falirakiba. Amikor kinéztünk az ablakon, meg sem lepődtünk, hogy Szent Nektáriusz temploma mered az orrunk előtt a magasba. De ez nem baj, ránk is fért egy kis lelki tisztulás, mert ma véletlenül elloptuk a lindoszi vendéglátónk elektromos szúnyogriasztóját. Én voltam az, aki pár napja kihúztam a konnektorból és félredobtam, nem vettem észre, hogy Anita bőröndjében landol. Ő meg nem vette észre, amikor ma reggel összepakolt. De, mint azt jól tudjuk, bűn nem maradhat büntetlenül, rögtön meg is érkezett ellencsapás: a készpénzünket a lindoszi buszmegálló jegyárudájának a pultján hagytuk. De a bűnhődésünk csak Falirakiban kezdődött, mert csak ott vettük észre, hogy a Kakas Jóskától örökölt Pierre Cardin márkájú fekete szemüvegtok nincs meg, ami önmagában is nagy veszteség, ám mivel abban tartottuk a pénzünket, így még nagyobb! Az indulás előtt tettem bele mindet, és Anita azonnal tudta, hogy így el fogjuk veszteni. De én öntelten magabiztos voltam, és lám, Anitának megintcsak igaza lett. Telefonon érdeklődtünk, leadta-e esetleg valaki, de nem. Pedig szívesen visszamentem volna érte Falirakiból – alig több, mint 1 óra busszal -, és egyúttal visszavittem volna Lindoszi Anita elektromos szúnyogriasztóját is. Faliraki teljesen más világ, mint Kremasti vagy Lindosz. Itt a tenger végtelen, szemközt, a horizonton túl Kisázsia partjai húzódnak. A víz itt is meleg és kristálytiszta. A part nem olyan szép, mint Kremastiban vagy Lindoszon, de mégis, a tenger itt a legtengerebb. Mert akármennyire is elrondította az ember a tengerpartokat, a táj, a végtelen sós víz ragyogása káprázatos! Holnap megyünk Ródoszba, megnézzük, hol is állt az a híres-nevezetes kolosszus. Egy emberóriást képzelj el, Breki, aki olyan magas, mintha több száz Breki állna egymás hátára. Ugye, hogy mekkora bolondság ez? Nem is sokáig állt ez a szobor, mert egy földrengés összedöntötte. Látod, Breki, ha téged mintáztak volna meg, máig ott állnál, semmiféle földrengés nem tudott volna téged összedönteni. Mert kicsi vagy és hajlékony. Ő meg nagy volt és merev, rengeteg bronzból, vasból és földből készítették. Nem is próbálták újraépíteni, a maradványait eladták a ródosziak egy szíriai kereskedőnek, aki állítólag 900 tevén szállította el. Erre mondják az emberek, Breki, hogy így múlik el a világ dicsősége. És milyen igazuk van! Ölelünk Benneteket!
Zoli
