Itthon vagyunk. Félig. Még nem érkeztünk meg egészen a ródoszi nyárból. Mindenütt jó, de legjobb…, tudjuk hol. De nagyban segíti a „megérkezésünket” az első fecske, Brutus. Brutus tegnap érkezett, hevesen csóválta a farkát, amikor Anita a kapuban a karjába vette. Mi is csóváltuk volna, de az evolúció megfosztott bennünket eme felettébb hasznos testrésztől. Brutus egészen felbátorodott, a többi kutyával is barátkozik és köztünk alszik az ágyon. Brutus hirtelen visszazökkentett bennünket a régi kerékvágásba, ezért hálásak vagyunk neki, úgyhogy vele együtt várjuk szeretettel a kedves kuncsaftokat!
