Én vagyok az a Mimi, a se nem róka, se nem nyúl, én mozgok a zöld leveles bokorban, amiből rengeteg van Zoliéknál. De nemcsak én mozgok, vannak itt mások is, például két idősebb farkas, Bajkál és India, úgy látom, ők itt a górék, de a főgóré egész biztosan Bajkál, neki mindenki engedelmeskedik. Elég szigorú, de nagyon igazságos. Van egy inasuk is, egy ápolatlan, csatakos puli-féleség, akit megtévesztő módon Brekinek hívnak, aztán két tarka juhászkutya, Kyle és River, alaposan megszaglásztak, aztán tovább álltak, mentek a dolgukra. De van még egy nagy kutya, egy furcsa, lógó arcú nagylány, Grétának nevezik, és ő nemcsak megszaglászott, de meg is nyalogatott és játszott velem. Ott van aztán még egy kétnevű kutya, aki nem sokkal nagyobb nálam, hol Ödönkének, hol Döcikének nevezik, ő mindenkivel jól kijön. Én kissé visszahúzódó vagyok még, bár egyre kevésbé, délután elég sokat voltam kint a többiekkel. Aztán átmentem Zolival az Indigó nevű helyes kis kulipintyóba és segítettem neki a falipolc fölszerelésében. Mostmár mindenki pihen, én is, minjárt el is alszom, és azt hiszem, majd Rólatok álmodok
