Ma megint én írom a naplót. Nem tudom miért, de így van. Esik. Eddig is esett. Biztos holnap is esni fog. Én szeretem az esőt, mert olyankor mind bent vagyunk. Ma is mind bent voltunk. Mármint a nagy házban. Az, hogy mind, az azt jelenti, hogy Gréta, Zserbó, Ödön, Bajkál, India és Breki, vagyis én, mert a Breki az én vagyok, na és még Minyon is bent volt, de ez nem újdonság, mert amióta hidegebbre fordult az idő, Minyon mindig bent van. Zoli teázás közben – nem mi teáztunk, Anita és Zoli teáztak – egy úgynevezett verset olvasott fel, amit bizonyos Petőfi Sándor írt – ha jól értettem a nevét -, ami az őszről szólt, hogy itt van újra, és szép mint mindig őneki. A többire nem emlékszem, de tetszett, ezért én is írtam egy verset. Amúgy ez az első versem. Petőfi Breki: Itt van az ősz Itt van az ősz, itt van megint az én véleményem szerint. Ez az én versem, amit én írtam és az enyém. Szeretnék még sok verset írni!