Ez Ödönke búcsúnapja, mert holnap jön érte Teri, a gazdája. Ödönke 6 hete velünk van, nem is tudom, hogy’ leszünk meg nélküle, nagyon hozzánk nőtt. Kedvességgel, derűvel, csintalanságok izgalmával töltötte meg a napjainkat. (Mit rágott szét, mit rágott össze – persze itt az össze is szét.) Mintha ő is érezte volna e nap jelentőségét, és a maga módján a következőkkel próbálta emlékezetessé tenni: reggel, miután az előszobában elfogyasztotta a reggelijét, széttépte a macskaalom papirzsákját, majd miután beterítette a fehér szemcsékkel a helyiséget, nekiesett a műanyagpadlónak, fölszaggatta és a küszöbnél szétrágta. Igaza volt, mert nem is tetszett nekünk sosem ez a műanyagpadló, de egyre csak halogattuk a dolgot, így azonban végre fölszedjük az egészet és beburkoljuk járólapokkal.
Délben valahogy bejutott az éléskamrába, és a földre rántotta a tojásos dobozt, a húszból ötöt összetört, dicséretére legyen mondva, hogy föl is nyalta mind az utolsó cseppig – tehát, ha úgy vesszük, nem hagyott maga után széjjelséget -, ráadásul a tojástól szép, fényes lesz a bundája, ami jól áll így karácsony tájt embernek, kutyának egyaránt.
Este a maradék erejével a nappali teáspolcáról lerángatta a teásdobozokat és széttépte őket, kb. 20 filter finom gyümölcsteát fogyasztott el, amiért szintén dicséretet érdemel, mert ezekben a filterekben sok vitamin is van, de főleg, mert volt ott egy üveg tokaji aszú is, de ahhoz nem nyúlt. Ma leesett az első hó, mesebeli lett délután a táj, a kutyák pedig… Azt el se lehet mondani, amilyen boldogan kergetőzött a hóban a trojka, Bella, Brúnó és Ödönke, Bajkálék megértő derűvel nézték őket. Délután megjött Mimike. Mimike kicsit olyan, mint Csilla baba a Futrimka utcából, már-már bántóan csinos, jól fésült, és előkelő külleméhez igazodóan távolságtartó. Már mindenki bent van és pihen, és… Te jó ég! Húsz perce megy az első Columbo!!!
