Vége a vakációnak, ősz lesz…
Elmentek. Nem is tudom elmondani, milyen érzés ez. Mint amikor véget ér valami, ami annyira hozzád nőtt, hogy úgy érzed, eggyé váltál vele. Eggyé Kyle-val, Riverrel, Döncikével, Lilivel és Luluval, Grétával, Pankával, Zserbóval, Lunával és nem is sorolom tovább, Velük! A Teremtés négylábú, szőrös gyermekeivel – ahogyan talán Csányi Vilmos mondaná. De szerencsére itt maradt nekünk Bajkál, India, Breki és Minyon. Ők mossák le rólunk a mindennapok hordalékát, velük-általuk találunk vissza az ártatlanságunkhoz. És itt maradt a remény, hogy újra látjuk majd ezeket a feledhetetlenül kedves, életigenléssel és szeretettel teli kutyákat. Mi holnap elrepülünk Rodoszra, így most át is adom a naplót Brekinek, a következő 10 napban ő írja majd a bejegyzéseket. Mindenkinek pompás októberi napokat kivánunk és köszönünk mindent! Búcsúzkodás,
