2022. október 20. Édes egykomám, Breki!

Gréti, mint tegnap, kirobbanó kedvében volt, persze senki nem szomorkodott. Anitát kivittem reggel az állomásra, Pestre kellett mennie szocmunkásokat képezni, és mire hazaértem, márt itt is volt a permetező autó. A fenyőket ugyanis újfent megtámadta a tűkarcgomba, egyre több rajtuk a barnuló, száradó ág. Ez a permetezés egy remek szolgáltatás, magas nyomással a legmagasabb fenyéket is elérik, szóval bizakodunk, hogy meggyógyulnak a fáink. A permetezés ideje alatt a kutyákat bezártam a lakásba, Barka pedig a karámjában fültépő, fölháborodott bégetéssel adta tudtára a világnak, hogy égbekiáltó igazságtalanság történt vele: bezárták! Két órával a permetezés után kiengedtem a „rabokat” és folytattuk megszokott napi tevékenységünket: a kutyák játszottak vagy pihentek, Barka legelt, Minyon aludt, én pedig szöszmötöltem a Mexikóban: ma világítótesteket és a hangfalakat szereltem föl.
Délután nagy játék kerekedett, valami fogócska féle: India futott Gréti után, Gréti futott Barka után, Breki futott Gréti után. Végül Breki és Gréti boldog hempergésbe merültek, igazi kutyakomák lettek ők ketten. Negyed hétre kimentem Anita elé a vasúthoz, tatárbifszteket vacsoráztunk 1-1 doboz Stella Artois-val. A kutyák is jól bevacsoráztak, Gréti itt mögöttem a kanapén már húzza is a lóbőrt. Ez persze eléggé különösen hangzik: kutya húzza a lóbőrt… Na mindegy, csak húzza reggelig!

Édes egykomám, Breki!

Vélemény, hozzászólás?