Jól vagyunk, a kutyák létszáma a napszakok szerint változott. Reggel megjött Pimi, Erósz négylábú, szőrös gyermeke, akinek a világképe imponálóan leegyszerűsödött: a világ egyik része Pimi, azaz ő, a világ maradék része pedig egy végtelen sok elemből álló szukahalmaz, amivel egyetlen dolgot lehet és érdemes tenni. Hogy mit, azt az olvasók fantáziájára bízzuk. Persze Pimi ezen túl és ezen innen nagyon kedves, okos törpetacskó, most a kiságyán alszik, elfáradt az egész napi társasélettől. Szintén reggel jött Gréta, de most csak egy napra, Brekivel valósággal összebújva töltötték az időt, még nem láttam ilyen mély, igaz kutyabarátságot. Amikor a nyáron civakodás tört ki Kyle és Gréta között, Breki, a kert Nemecseke hősisen vetette bele magát a küzdelembe Gréta oldalán, Gréta pedig számtalanszor fedezte Brekit a nagyok molesztálásai elől. Délután elvitték Játékost, amit nagyon sajnálunk. Játékos óriási egyéniség, remek a humorérzéke, született bohóc, emellett persze nagyon intelligens is. A mai létszám az imént egészült ki, megérkezett Chili, a szépséges és ifjú staffordshire, aki kerek egy éve volt nálunk utoljára. Megindított bennünket a kedvessége, valósággal tombolt örömében. Szolnokról érkezett, úgyhogy egy félórát még kint sétáltam vele, boldogan rohangálta körbe a kertet, és még most is meglehetősen izgatott. A többiek örömmel fogadták, kivéve Bogyót, a laposföld-szerű máltai Othellót – persze csak Chilihez képest az -, aki féltékenyen őrzi Anitát, és amikor Chili Anitát köszöntötte heves farok- és nyelvcsapásokkal, Bogyó nekirontott Chilinek, azaz úgy csinált, mint aki neki akar rontani, de azért az egészséges életösztöne erősebbnek bizonyult a féltékenységénél, úgyhogy mégsem rontott neki. Chili barátságosan kezelte a szerelemféltés e bájos kis lovagját. Amíg Chilivel a kertbben kószáltunk, készítettem pár képet a Macskavárról, mert délután óta esik itt a hó, és minden elvarázsolódott. A hó miatt úgy tűnik, mintha alkonyattájt készültek volna a képek, pedig nem, most, este 10 körül. Fehér lesz a karácsony.