Sajtból van a Hold, hirdeti egy régi Bergendy-sláger, ami persze nem igaz, mert itt van mellettem és teljes egészében kutyából van! Luna harmadszor van itt és ennek megfelelő magabiztossággal érkezett. Miután alaposan kiörvendeztük magunkat, szokása szerint Anita mellé szegődött és most is vele van az ágyban. (Természetesen az én helyemen. Érdekes, hogy a kutyák mindig de mindig az én helyemre fekszenek, Anitáéra soha!) Luna magával ragadó ragyogó szemű-szőrű szénfekete kutya. Vagy nem is egészen kutya, félig medvebocs. Az étvágya hálistennek a régi, eddig a következőket ette itt nálunk: borsólevest, bár a borsót meghagyta, vajas kenyeret, házisonkát – természetese Kovács Zoltán hentesmester sonkájáról van szó – és bécsi virslit. Na jó, a saját ennivalójából is nyamnyogott valamennyit, de csak a látszat kedvéért. Különben bent vagyunk mind, jó melegben, ki-ki a kedvenc helyén hever. Minyon csak az imént kezdte el az esti hisztijét, ami abból áll, hogy kinyávogja magát, aztán megggondolja és visszanyávogja. Ezt addig csinálja, amíg a türelmünk tart. Miután ő is és mi is elmentünk a falig, abbamarad a dolog, és végül bent marad. Az előbb Luna is leszaladt, de már feljött. Feljött a Hold. Az ágyamra.
