2024. március 29. Húsvéti üdvözlet a Macskavárból

Kutyák díszítik a kertet tegnap óta, a tarka sereg a következőkböl áll: Millike, Maya, Folti, Zsömi, Müzli és a szépséges Nina. Millike elképesztően eleven kis rosszcsont, igazi asztali akrobata, amin azt kell érteni, hogy minden asztalra felugrik és ha nem lépünk közbe határozottan, akkor megeszi a legjobb falatokat. Tegnap érkezett és vadul védelmezte Anitát, magas, vékony hangon adta a világ tudtára, hogy bármi áron megvédi. Millike mindemellett csavaros eszű is, ami például abból is látszik, hogy a kiságyát megpróbálta felcipelni a mi nagy ágyunkra. Innen a bejegyzés címe is, mert ez óhatatlanul is Amerigo Tot szobrát juttatta eszünkbe, ami városunk központjában áll. A többiek ma érkeztek, Maya nemrég járhatott fodrásznál, kivételesen eszes, csupaizom yorki. Folti engem őriz, minden lépésemet követi és fenyegető pózba vágja magát, ha valaki hozzám közeledik. Foltika nemcsak okosságával és othelloi hűségével tűnik ki, de remek ízlésével is, ugyanis mindig finom, frissen főtt házikosztokkal érkezik. Ma például csirkehúslevest ebédelt, volt benne sok hús, máj, kiváló volt a zamata és ha nem nagypéntek van, hát lehet, hogy a felét eleszem előle. Zsömike valósággal berepült a kertbe, onnan a házba, ahol mindenki nagy ovációval fogadta, de most komolyan, még Minyon is derűsen nézte a cíkázó fenekű vizslát. (A vizslák nagyon tudják rázni.) Aztán megérkezett Müzli, a 9 hónapos uszkárlány, akit nem nyírnak! Elképesztő, milyen egy épen hagyott szőrű uszkát! Gyönyörű! Müzli nagyon félénken kezdte a „vakációt”, először ki se akart jönni az utazódobozából, de amikor a gazdája leemelte a doboz teteját, nem volt más választása. Délutánra azonban egészen fölbátorodott, és akár 10 méterre is elmerészkedett Anitától. Most az ágyban fekszenek, ami azt is jelenti, hogy én nem fogok ott feküdni. Utoljára érkezett a szépséges Nina, akit már Olgi is lerajzolt, egy korábbi blog címlapján láthatják. Nina „régi motoros” nálunk, szuperintelligens kutya, mindent ért és mindenkivel szót ért. Az új „országos” barát azonban most Folti lett. A két kutya azonnal „egymásra ismert” és nyomban belevetették magukat a játékba, versenyfutásba, fogócskába, minden elképzelhető kutyajátékba. Ám a szimpátia itt nem állt meg, percek alatt szerelemmé lobbant dacára, hogy mindketten ivartalanítva vannak. Lám, „A szerelem lángjai…” Nem folytatom. Pedig folytathatnám, mert ama bizonyos lángok nemcsak Foltit, de Zsömit is megperzselték, amiből aztán heves vita kerekedett a két ostromló között, ami szerencsére nagyobb baj nélkül rendeződött. Ma nagypéntek van. (Régen a csütörtököt kispénteknek hívták a korhelykedők, van ugye aztán a Robinson Pénteke. De az se nem kicsi, se nem nagy, egyszerűen csak Péntek.) lyenkor mindig nézzük A Mester és Margaritát, hallgatjuk Hanocri varázsszavait és borzadozunk Woland jóindulatú gonoszságain. Úgyhogy most el is köszönünk a regény-béli Jesuát idézve: a viszontlátásra „Jóemberek”.

Üdvözletünket küldjük a Macskavárból! (Nina, Folti)
A szépséges Nina kisasszony
Hű de izgalmas! (Nina, Folti)
Most akkor őt szereti? (Zsömi)
Ki lehet ez a szőrgombóc? (Müzli, Bajkál)
Hát én vagyok, Müzli!
Mi is szeretjük egymást, de nem úgy! (Milli, Maya)
Most mit kéne tennem? (Zsömi)
Pont én miattam? (Nina)
Békesség a köbön (Millika, Minyon)

This Post Has 3 Comments

Vélemény, hozzászólás?