2024. április 29. Ubul és a koranyár

Ubulról eddig alig írtunk. Pedig hát Ubul! Ubul pályázhatna a világ legszelídebb kutyája címre, dehát azt a cím számunkra már mindörökre Indiáé. Ubul sok mindenben emlékeztet Indiára. Bölcs, szelíd, javakorabeli németjuhász, most van itt először. Nem ugat, csak kedvesen figyel mindent és mindenkit. Akárhova megyünk, követ minket, mint az árnyék, és szeretettel néz bennünket. Most, hogy beköszöntött a meleg, az árnyékosabb helyekre vonul vissza és pihen, szemlélődik. A többiek is kedvelik, békén hagyják. Időnként Gréti, a boxerlány megnyalogatja. Grétit meg Ödönke. Ödönkét meg… Ödönt midneki rögtön megszereti. Senki nem használta ezt a nevet oly imádnivaló kedvességgel, mint József Attila: „… Ödön, ki puha folt lágy téli ködön…” De most tavasz van, már-már koranyár, a reggelek akácillattal terhesek, és mindenki jól van.

Én vagyok az a bölcs Ubul.
És szelíd is vagyok, azt mondják.
Kilátás az erkélyről

This Post Has 3 Comments

Vélemény, hozzászólás?