Délelőtt megérkezett Guszti, bővebben Gusztáv, rendkívül helyes, eszes kis tacskó. Nem tudom megállni, hogy ne idézzek Kormos István remekéből, aA Pincérfrakk utcai cicákból egy párbeszéd részletét. Micó hívja a nagybátyját, Kormos
Csíkos Bunda Kázmért – India, Páfrányfalvi lakost -, hogy útmutatást kérjen tőle egy foglyul ejtett tacskó büntetését illetően.
– Itt Micó, Micó beszél, Micó gyerök!
– No, Micó öcsém, mi fáj, mi nem fáj, kit kéne kinyuvasztani?
(Kázmér nagybácsi itt különféle javaslatokat tesz a kiskutya knyuvasztására, mire Micó rémült tiltakozásba kezd.)
– Nem, nem, Kázmér bátyám, nee-m! Arra nem gondoltunk! Különben is túl erős büntetés lenne, csak tacskó az illető. Neeem, Kázmér bátyám, neeem, csak tacskó, tacskó!
Nos, Guszti is egy tacskó, mégpedig egy pompás kis tacskó, sokat játszott ma, főleg Csokival, aki sajnos elment délután, de jön még! Guszti most itt van velünk a felső nappaliban, az én piros pokrócomon pihen. Hozott magával takaros kis kutyaágyat is, de arra rá se hederít. Szépen lehúzta a padlóra a kanapéról az én puha pokrócomat, és azt használja ágynak. Gondolom, ez mostmár így lesz a jövőben is. Brúnó jól van, ő továbbra is szélvészként közlekedik, röpköd a kertben, a többiek csak pislognak utána. Minyon napi 72 órát alszik, szóval nincsenek bajok.
