Léna az a bizonyos nyári éjek asszonya, akibe többen is bele vannak itt habarodva, de leginkább is Arthur, a nemes és szépséges ifjú, aki az udvarlás minden fortélyát bevetette, hogy Léna kegyeit megszerezze. De szerencsére Arthur még olyannyira ifjú, hogy hamar megfeledkezik hirtelen támadt szenvedélyéről és Emmával kezd játszani. Emmuska ma délelőtt érkezett, régi, kedves ismerősünk már, mindig derűt, jókedvet hoz a kertbe, pedig van az itt bőven, mert amikor Léna itt van, mindenki jókedvű. Nem tudom, Léna hogy csinálja, hogy tud ilyen kedves lenni mindenkivel, miközben természetes és laza. Cooper, Maci és Luna összezártak az újoncokkal szemben, a korábban érkezettek jogán ugatják le Emmáékat a lépcsőről, aztán gőgösen visszavonulnak a franciaágyra. Luca semleges, mindenkivel barátkozik és mindig ott van, ahol a többség. A veszedelmes pöttöm, Mangó továbbra is megugatja a nagyokat, akik az arcukon a „reméljük, megússzuk” kifejezéssel eloldalognak Mangó közeléből. Mangó egyébként Anitával van reggeltől estig. Sokat gondolunk Larára. A gyógyulás első napjai mindig a legnehezebbek. De Lara zsenge ifjú még, hamar regenerálódik, és reméljük, sokat lesz majd nálunk. Egyszer olvastam egy példázatot egy fiúról, aki minden nap rengeteg rossz cselekedetet hajtott végre, de mégis, benne volt a jószándék csírája, szeretett volna megjavulni, és az apjához fordult segítségért. Az apja adott neki egy nagy marék szöget és azt mondta: Minden nap, amikor elkövetsz valami rosszat, be kell verned egy szöget ebbe a fakerítésbe. A fiú így is tett és napról napra fogytak a szögei, és az egyik nap már nem kellett bevernie egy szöget sem, mert nem követett el semmi rosszat, nem bántott meg senkit. Odaállt az apja elé és azt mondta: apám, ma nem kellett már bevernem egy szöget sem. Az apja erre így szólt: Jól van. Ezen túl, ha nem csinálsz semmi rosszat, kihúzhatsz egy szöget a kerítésből. A fiú így is tett, egyre fogytak a kerítésben a szögek, és végül már egy sem maradt. A fiú az apja elé állt: Apám, minden szöget kihúztam már a kerítésből. Ekkor az apja azt mondta: Jól van, megjavultál, jó ember lettél. De látod ezt a rengeteg lyukat? Ezek már mindig itt maradnak. Ez a példázat jutott eszembe Laráról, a sokkról, amit átélt és átéltünk és ami mostmár mindig itt marad velünk, mint a lyukak abban a kerítésben. Mert nekünk is vannak már lyukaink: Bobby, Rumlika, Barka, India… Dehát az élet nem olyan, mint a telelyuggatott fakerítés? A végén aztán már csak egyetlen óriás lyuk lesz, amin a fény sem hatol át, mert az maga a fény.
P. S.
1.Tegnap rosszul mutattam be Lilit és Lulut, mert azt írtam, hogy máltaiak, pedig a fajtájuk valójában coton de tulear, vagyis – magyarul -madagaszkári pamutkutyák.
2. A Nyári éjek asszonya egy 1979-es Omega szám, itt meghallgathatják.
https://www.youtube.com/watch?v=Kyh_Rod9SpY
