Ma egyedül vagyok a kutyákkal, Anita elutazott. Kánikula van, ez Brunót kivéve mindenkin meglátszik. Brunó 9 hónapos németjuhász fiú, pompás küllemmel nemes lélekkel és mély intelligenciával. Mindenkivel kedves, még Mignonnal is. Megállás nélkül „létezik”, állandóan hív, hogy együtt csináljunk valamit. Ötpercenként körbenyargalja a kertet, ami a kert nagyságát tekintve szép kis mutatvány. A többiek meglehetősen bágyadtak a 35 fokos melegttől, igaz, itt lent a Mexicoban, ahol a napot töltjük, jóval hűvösebb van, magas erdei fenyők és az akácerdő hűti a levegőt. Zsömi épp egy fadarabot rágcsál a kemence előtt, Lizi pedig kedvenc helyén, a zöld bőrkanapé mögött fekszik. Így velünk is van, és meg is őrzi arisztokratikus különállását. Ma kétszer is a szeretetére méltatott, odabújt hozzám. Bajká szokásos helyéről, a bőrkanapéról figyel mindent és mindenkit, és ha kell, beavatkozik. India mély álomban a nap nagy részében, akárcsak Mignon, Barka pedig legel, csak legel és csak legel, aztán rendre a hozzám legközelebbi helyeken kiengedi magából a feldolgozás melléktermékeit. Fótiról is írnom kell, mert írt a gazdája, hogy Fóti nagyon nagyon szomorú. Én is szomorú vagyok, amióta elment. Csodálatos személyiség, nagy komédiás:) Reméljük, a szomorúságok mihamarabb elröppennek.