Pár mondat erejéig visszaveszem Zoétól a szót, de nyugodjon meg a kedves publikum, a mai naplót is ő fogja írni. A panzió lakói nagyon hiányoznak a gazdáiknak, aminek számos kedves jelét adják, így a kedvükért írok pár szót a kedves kuncsaftokról.
Drazsé: bűbájos, szépen gondozott külső, nagyon határozott lelki karakter. Brekivel, Szofival játszik a legszívesebben, olykor megiramodik és nyomában a falkával körbevágtatják a Mexicot. Este 11 felé, amikor mi a csillagokat vizslatjuk még és beszélgetünk, Drazsé magától bekocog aludni. Az én ágyamat nézte ki magának, vagyis a francia ágy eddig engem illető részét, most Lunával osztoznak rajta.
Szofi: Eddig olyat sem láttunk, aki olyat látott, kivéve Columbot, ő viszont minden nap látott olyat, vagyis egy busset houndról beszélek. A kurtalábú kuncsaft rendkívül barátságos, a szemei egyenesen az ember szívének mélyére néznek, bizonyára ennek is köszönhető, hogy „Jól csak a szívével lát az ember”. Mindenhová lelkesen követi a falkát és… nem szívesen lépem át más élőlények intim szféráját, de a napló kedvéért most mégis megteszem: Szofi szerelmes. Nem mondom meg, kibe, de Brekivel folytatom a sort.
Breki csendes, végtelenül odaadó, kedves kutya, akinek George Cluny is megirigyelhetné a mosolyát, különösen ami az alsó fogsorát illeti. Breki is szerelmes, de most sem mondom meg, hogy kibe. A két szerelmes viselkedése a megszólalásig a Csupasztisztoly híres jelentsorához, amikor Frank Drebin és Jane szerelmi mámorban rohan a tengerparton és a karjukkal a tengerbe taszítanak egy befele igyekvő párt. Birkóznak, hemperegnek, kergetőznek, egymás mellett rohanják végig az udvart, és megnyugtatásul mondom, hogy semmi olyat nem csinálnak, amihez ki kéne tenni a 18-as korhatár jelzőt.
Luna: Luna legalább negyedrészt egy fekete kölyökmackó. Puha, koromfekete, ragyogó szemű kutyalány. Zoé már jellemezte a falkához való viszonyát, ez nem változott azóta sem. Néha vegyül velük, de olyankor is van némi megvetés a tekintetében: nem, ő nem ilyen, ő Luna, a Hold, a gazdája, Tünde körül kerint, és nincs több Hold, csak ő van és Tünde, ilyenkor meg, amikor itt van, mi, de mi csak Tündepótlékok vagyunk, tudjuk ezt jól, akármennyire kedves is velünk.
Cöki: Cöki babakutya. Éppen hat nónapos, és aki látott már Golden Retriever-t, az tisztában van vele, hogy egy féléves goldig mindent és mindenkit azonnal levesz a lábáról. Még félénk, „kölyökkedvű”, de mély tekintetű édes egy lény, nem lehet kibírni, hogy ne símogassa, dögönyözze kicsit az ember, ha a közelében van. Elvisz minden mozdíthatót, de nem szedi szét a dolgokat, megelégszi annyival, hogy odébb viszi. Lunával barátkozik a legszívesebben, és Luna nem is utasítja el a közeledését. Elvégre ez nem a falka, hanem egy valóságos aranykutya:)
Bajkál és India: nem találok szavakat, hogy kifejezzem, milyen nagyszerű a két kutyánk, Bajkál, a főnökasszony (zsuzsánna nővér az Abigélből) és India, a lelki doktor, (Torma Piroska). Valójában ők irányítanak mindent és azt is kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen ővék a panzió, mi csak asszisztálunk a dolgokhoz. (Jómagam az asszisztencián túl a trágyamesteri feladatokat is ellátom, Anita pedig mint
a panzió „lelke lebeg a vizek felett” (szellemes utalás a Genezisre)
Minyon – igaza van Zoénak, amikor így írja a nevét, én se fogok ezután falncoskodni a Mignonnal – hűvös, távolságtartó nyugalommal grasszál a kutyák között, senki nem meri megközelíteni, Drazsé erdet egyszer utána, de az csak játékból volt, és nem is tartott sokáig, mert Minyon valamit mondhatott Drazsénak, amitől ő fekvesztve rohant vissza hozzánk a hintaágyhoz. (Ez tegnap este történt.)
És most Barka: Barkáról külön blogot lehetne vezetni, dehát ez nem az a blog, így ő is csak annyi figyelmet kap, mint a falka többi tagja. Mert Barka is a falka tagja természetese. Talán egy kívülállónak az a legkülönösebb látvány, amikor elindulok mondjuk a Mexicoból az Indigóba a talicskáért, mert ott felejtettem, és az egész falka feltápászkodok és vánszorog utánam. Persze csak a hőség miatt van most ez a vánszorgás, egyébként derűs vonulásról van szó. Átérünk az Indigóba, ott megpihenünk a lugasban, de közben elindítom a kutat, mert hát mindent itatni kell, hogy életben maradjon. Gyümölcsfák, fenyők és leander van ebben a kertben. Amíg az öntözés tart, a falka leheveredik a fák árnyékába és pihen. Van, aki el is bóbiskol, más nézi, mit csinálok. Amikor minden fa-fű-virág megkapta a napi vízadagját, felcihelődünk és indulunk a következő helyszínre, ahol valami dolog van. Mert ebben a kertben mindig dolga van az embernek, állatnak, növényknek, ez a nagyszerű ebben. Szóval Barka… Ő a legpuhább és legbékésebb lény a világon. Volt már olyan kutya itt, aki neki akart támadni és ő meg se moccant. A bárány, ha éppen megölik, akkor sem védekezik. Hagyja magát. Talán emiatt is szerepel oly sokszor a szent könyvekben. Barka egyébként azért is különös lény, mert formáját tekintve 100 százalék birka, de a tudattartalmár tekintve van benne jó adag ember és kutya is. Mivel ő az első korty tejét is tőlünk kapta – az anyja az ellés után nyomban ellökte magától -, Barka úgy gondolja, mi vagyunk a családja, a kutyákat és a macskát is beleértve. És ez így is van. Mi vagyunk a családja. Innentől kezdve visszaadom a szót Zoénak, nála jobban senki nem tudja vezetni ezt a naplót:)
„Ez Zoé mai bejegyzése, de előrebocsátjuk, hogy Cöki, Drazsé és Luna a legnagyobb rendben van, Breki viszont szerelmi bánatában – ezt senki ne gondolja túlzásnak! – úgyszólván haldoklik. Éa akkor Zoé:)
„Szofi végül ma megy el. Bármikor betoppanhat a gazdája, nagyon fog hiányozni nekünk. De nemcsak nekem, Zolinak és Anitának, hanem az összes kutyusnak, báránynak és macskának is hiányozni fog, de főleg Brekinek a szerelmének. Breki valószínűleg itt fog maradni még sokáig. Breki a villágon a legnyugodtabb kutya és a leglopkodóbb is, mert hát ellopja a kulcsokat, kolbászt és még sotolhatnám. Hogyha rajta múlna, az egész napot átaludná. Tündéri egy kutya, de tud zsivány is lenni. Drazsé nagyon kemény kutya lett. Simán rászól Indiára vagy bárki másra, hogy hagyja békén, pedig ő most itt a leg- kisebb méretben, de egyben a legkeményebb is. Mindenkinek nagyon melege van, szóval tartottam egy kutyapancsit, dehát csak Bajkál és India jött, a többiek nem szeretik a kutyapancsit. Ezek után megjöttek Szofikáért. Szofi egyből odarohant és üdvözölte a gazdáját. Nyüszítve ugatott a gazdájára, beengedtük, és Szofika ugrált, nyüszített, ugatott, minden csinált örömében.”