Mindenki jó étvággyal vacsorázott, a száraz eledeleket bőséges konzervvel kevertem, mert a kutyák magában a szárazat, legalábbis itt nálunk nem eszik meg. Az etetés így megy: a bentieket Anita eteti – most ketten vannak, Kisbrúnó és Csoki -, a kintieket én. Először Mira kap – és Csoki, mert persze kirohan az etetés hangjaira, vagyis Csoki kétszer eszik -, ők a kennelekben esznek, hogy seni ne zavarjon senkit eme létfontosságú életfunkció gyakorlásában. Azután következik Luna, aki a Gyopár kertjében vacsorázik, majd jönnek a háziak, Bajkál és Breki, végül India, akinek a karámba viszem a vacsoráját, és legeslegvégül Barka, aki lelkesen vágtat velünk a karámba, mert tudja jól, hogy ott kap egy tányér granulátumot, amire olyan hevesen veti rá magát, mintha megkergült volna. Barkát régebben alig lehetett becsalogatni a karámba, de aztán egyszer csak megértette, hogy ez egy üzlet: ő lejön, és akkor kap tőlen egy tányér granulátumot. Tudom, ha egyszer is elmulasztanám az „adakozást”, Barka többé nem jönne le magától, mert pontosan tudná, hogy egy megbízhatatlan alak vagyok, aki megszegte a megállapodást. És Barkának ebben (is) teljesen igaza lenne. A képek csak úgy találomra készültek.