Ma itt voltak Fóti gazdái, Szigeti Feriék – vagyis nem egészen itt, de erről majd később -, úgymint: Feri, Annamária, a felesége és a három szépséges kislányuk: Boglárka, Boróka És Brigitta. Az egész családban van valami már-már valószerűtlen kedvesség, derű, tisztaság, a lányok pedig mint a 3 grácia ékesítik a Szigeti família képzeletbeli homlokát. Mint tudják, a gráciáka báj, a kellem, a jóság, a kreativitás és a termékenység istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg. A legfiatalabb Aglaia a Ragyogó, Euphroszüné az Öröm és a legidősebb Thaleia, a Virágzó. Ha valaki kíváncsi, hogy néz ki ez a három tüneményes kislány, nézze meg Sandro Botticelli halhatatlan remekművét, a tavaszt, a képen látja a három gráciát, persze felnőttként, gyerekként bizonyára úgy hívták őket, hogy Boróka, Boglárka és Brigitta. (Most nem tud nem eszembe jutni a 3 B a hajdanvolt történelem órákról: Berlin, Bagdad, Bombay: aki emlékszik erre, az tudja, miről beszélek, aki meg nem, annak annál jobb.) Feriék a szüleiknél, Gyergyóban töltötték a szabadságukat és most utaznak vissza Németországba – Fóti nélkül. Megint hoztak nekünk ajándékokat: egy ma sült pityókás kenyeret, egy oldal erdélyi szalonnát és egy üveg bort. De mivel nagyon szorította őket az idő, nem jöttek be a Macskavárba, az Auchan parkolójában találkoztunk és az ölelések és ajándékátadás után már mentek is tovább. Fóti Gyergyóban maradt az unokatestvérével, mindenkinek jobb lesz így, mert Feriék jövőre hazaköltöznek, és hát Fóti, valljuk meg, nem könnyítené meg a költözködést. Este fél hétkor volt a találka és 10 percet vártunk egymásra, én a főbejárat előtt, ők meg a másik oldalon. Mikor hazaértem, láttam, hogy Söviék is megjöttek, átvittem nekik Boglárka eladott kutyaportréinak az árát és egy szép nagy darabot a pityókás kenyérből. Söviék meg elhalmoztak paradicsommal, paprikával és gyümölcsökkel, amiket Boglárka szülei termeltek Fertőhomokon. A teraszon vacsoráztunk pityókás kenyeret, szalonnát, lucullus paradicsomot és sonkahagymát: fölséges volt. Vacsora közben minden állat körénk gyűlt és kérte a neki járó részt. A kutyák egy-egy falat szalonnát, Barka a cékla levelét kapta. Édes, aranyló kora őszi nap volt ez a mai. És dolgos, nagyon is dolgos, elkezdtem szétszedni a Mexikót, mert elhatároztam, hogy a három éve összefoldozott tákolmányom helyére egy igazi szaletlit építek, aminek az alja bontott téglával lesz lerakva. Úgyhogy most először kipakolok mindent, aztán fölszedem az eddig padlóként szolgáló kékre festett raklapokat a homokból és kiszintezem a talajt. De ezt már csak holnap. Épp most lesz vége az Ölj meg, ölelj meg résznek (Columbo) és mindjárt kezdődik a másodok epizód, de azt még nem tudom, melyik lesz. Legyen ez a holnapi bejegyzés meglepetése!