Ma mindenki egész nap dolgozott. Ez szép és erős nyitása lehetne a mai blognak, mivel azonban nem igaz, így ekként módosítjuk a fenti kijelentést: Ma majdnem mindenki dolgozott majdnem egész nap. Magammal kezdem: mint a panzió „Főtrágyamesteri” pozíciójára aspiráló – egyelőre még csak – Trágyamestere, a legelső dolgom, hogy kora reggel kísérletet teszek a kert meghatározott pontjain a szélrózsa minden irányába terjeszkedő kutyaszardarabokat összeszedni. A művelethez három eszköz szükséges: a kisgereblye, a nyeles lapát és a trágyahordó talicska. A kutyák ezenközben körülöttem futkosnak, birkóznak, játszanak, kora reggel mindig valami euforikus öröm vesz rajtuk erőt, mintha azt kiáltanák: Felvirradt az új nap, halljátok, látjátok, szagoljátok?
A napi rutin szerint a reggeli következik, először persze ők, aztán jövünk mi, Anitával. Reggeli után Anita fönt hommofiszozik, én meg a kertben próbálok valamiféle rendet teremteni, ma a magtár, a műhely és a nyári konyha volt soron, nemrég fejeztem be, hihetetlen zűrzavar tud keletkezni 1 év alatt, mert pont egy éve volt az utolsó nagytakarítás. Akartam még füvet is nyírni, de rám esteledett, meg erőm sem túl sok maradt. Lili és Lulu csak néha jöttek le futkározni kicsit. Kyle és River az ősi ösztönük által vezérelve őriznek. Kyle a nagyfenyőfa alatt, River vele szemközt a tujafák alatt. A múlt héten még a játékkal voltak elfoglalva a nap nagy részében, dehát az ösztön az ösztön. Jó lehetett azoknak a pásztoroknak, akik ezeknek a pompás kutyáknak a fajtársaival élhettek-dolgozhattak együtt egész életükön át. Nyugalom, derű, biztonság sugárzik belőlük és a feltétlen önfeláldozás ígérete. Persze nem egyhelyben voltak, ahol én voltam, ott voltak ők is. Bajkál, Breki és India kissé nagyobb körben „koszorúztak” bennünket. Volt persze játék, rohangálás is, például, ha repülő haladt át az égen, River és Kyle eszét vesztve rohant „utána” egészen a kerítésig. Nemrég megérkezett Gréta, mindenki kitörő örömmel fogadta, ő meg valósággal röpködött a levegőben örömében. Már megvacsorázott mindenki és a pihenéshez készülődik. Lili és Lulu itt bent, Gréta, Breki, Kyle és River a hátsó kutyaudvarban, India a kedvenc kennelében, Bajkál pedig a bejárati ajtó előtt vigyáz ránk. Tegnap furcsa dolog történt vacsoránál. Kyle és River a kutyaudvarban vacsorázik, két külön fakennelben, Kyle a felsőben, River az alsóban. De tegnap összecserélődtek és én nem korrigáltam a hibát, amiből az lett, hogy River evett, mint a gép, de Kyle nem nyúlt a vacsorájához. Nem értettem, mi történt, Kyle jött utánam, nem akart enni egy falatot sem. Akkor elkezdett derengeni, hogy talán a csere lehet a baj oka, de mire észbe kaptam, River megette mind a két adagot. Akkor töltöttem Kyle-nak egy új porciót és betettem az ő fakennelébe, és lám, Kyle nyomban nekifogott és megette az egészet. River barátságosan nézte, nem zavarta meg a testvérét. Ma minden rendben volt, mert mindenki a saját szegletébe kapta a vacsoráját. Azaz nem, mert Gréta is nagyon hasonlóan viselkedett, mint Kyle. Gréta az első kennelben kapta eddig az ennivalót, de – akárcsak tegnap Kyle – hozzá sem nyúlt. A tegnapi eseten okulva Gréta tálját kihoztam a kennelből, és ő is a Macskavári kertben vacsorázott Bajkálékkal együtt, és láss csodát, mindent megevett. Azért a jövőben is lehetőleg elválasztom majd őket az étkezésekkor, mert megfigyeléseim szerint a macskavári kuncsaftoknak a másik ennivalója mindig érdekesebb, és abból meg csak civakodás van. Azt meg senki sem szereti.
