Igen, csodákról, vagy inkább a csodálatos kutyákról. Kyle-ról, a dolgos, lelkiismeretes felügyelőről és Riverről, aki tegnap egészen fantasztikus dolgot tett. Rémusz, a kiváló öreg vizslánk még mindig a nemi hormonjai hatása alatt áll, és fűt-fát megpróbál… nem folytatom. A soron következő próbálkozása Sütike felé volt, aki ugyebár még csak hat hónapos. Persze Rémusz már csak látványkankutya, de a mozdulatra azért nagyon is jól emlékszik, egyszóval tegnap Sütivel próbálkozott. Sütike rá se hederített, játéknak gondolta a dolgot, annál inkább River. Egész nap terelte a vizslát, nem engedte, hogy Süti közelébe menjen. Csodálatos volt látni, ahogy minden szöget, minden megközelítési lehetőséget elzárt River, szóval láttunk egy border colit, egy igazi terelőkutyát munka közben. Aztán ott van Mira – Panka, a negyedik border tegnap elment -, a szeles, fürge járású, néha pimasz kutyalány, aki a társaság mókamestere lett és kedvességével mindannyiunkat levesz a lábunkról. Bizonyos dolgokban makacs, a saját feje után megy, máskor meg engedelmes. Aztán itt van Gréta, Bajkálék fogadott kutyaunokatestvére, aki mindenütt ott van és nem győzi mutatni, hogy ő aztán senkivel nem akar tengelyt akasztani, hiába hogy egy izom- és energiabomba. Aztán Sütike, hát ő talán a legnyitottabb, legharmonikusabb kutya, aki valaha is itt járt. Csupa derű, játék, kedvesség, okosság, és hát valamiért folyton gyúrni-dögönyözni kell. Ha nem mi kezdeményezzük a dögönyözést, akkor ő jön oda valamelyikőnkhöz és valósággal dögönyözteti magát. Aztán ott vannak a pici csodalények: Lili és Lulu, Mézike és a kert Benjáminja, Tücsök, aki még csak két hónapos. Lili és Lulu egymásra és Anitára hangolva töltik napjaikat, velük soha nincs semmi gond, bár Lili sokszor vadul megugat, amikor megyek föl a lépcsőn. Ők sokadszorra vannak itt, és egy ideje ketté váltak, mert először olyanok voltak, mint a sziámi ikrek. Mézike is Anitára van ragadva, ő is mindeig megugat engem, magabiztos, laza, szépséges tünemény. És aztán ott van még Tücsök, a szerencse kegyeltje, mert Tücsököt kitették az út szélére, és a mostani gazdája épp akkor autózott arra, látta a gyalázatot, és fölszedte ezt a kiskutyát, aki így szerető családba került. Tücsök ma borzasztóan megijesztett bennünket, mert bebújt a radiátor alá és vagy 10 percig nem jött elő, mi meg a kert minden szegletében kerestük, aztán egyszer csak meggondolta magát és előbújt. Nehéz percek voltak. A mieink, Bajkál, India és Breki csendben végzik a dolgukat, irányítják a falkát – Kyle is közéjük dogozta magát -, tudnak mindent a „kutyavilágról”, nélkülük nem boldogulnánk, velük viszont boldogok vagyunk:) Tegnap elvitték Lizit és Bogyókát, lassan elfogy majd ez a turnus is, de reméljük, jönnek majd újra ezek az ennivalóan kedves, szőrös, négylábú gyerekek. Most vasárnapig nem lesz új napló, mert szombaton nagy családi találkozó lesz nálunk, a Mexikóban, 25-30-an leszünk, erre készülünk egész héten, és nagyon várjuk, mert reményeink szerint együtt leszünk majd dédapától a dédunokáig.
