Mindenki jól van, kb. úgy, mint a lomha békák Arany versében, csak ők nem görögnek, hanem szanaszét hevernek. Mondhatni: kidöglöttek. Hogy miért, azt fölösleges is részletezni, elég, ha magunk elé képzelünk 11 többségében ifjú kutyát – pont, mint egy focicsapat -, akik szemlélődnek, futkároznak, játszanak, reggeltől napestig. Ma négyen érkeztek, Nacho és Bean, nem értettem pontosan, hogy most épp honnan érkeztek, de azt igen, hogy a gazdájuk Dél-afrikai Köztársaságban él és dolgozik. Egész nemzetköziek leszünk lassan, volt már kutyánk Hollandiából, Németországból, Ausztriából és most itt van ez a Dél-Afrika. Délután betelt a létszám: megjött Mogyóró és Manó. Mindenki kivételesen kedves, szép és intelligens. Persze nemcsak az újonnan érkezettek, a régiek is. Ma is Emma volt a társaság motorja, de úgy látom, végre ő is elfáradt kicsit, mert már vagy 15 perce pihen anélkül, hogy valakit játékra invitálna. Minyon pózolt ma egy jót egy jót egy kisplasztika előtt, meg lehet csodálni. A szobrocskát vagy 20 éve kaptam egy osztályomtól, és mivel bronzból készült, a súlya miatt disznósajt préselésére használták sokáig, mígnem nálunk visszanyerte esztétikai funcióját. Ez a mai egy kicsit búcsúest is, mert holnap többen is hazamennek, szóval a viszontlátásra!
