Summáját írom Baltazár nyelvének, mely kilógattatvalán belenyalattatvalán a friss vajba vala.
Lujzika vala habtestét vala, belemerítteti a kerti fördőmedencébe, s látá ennek megannyi jóságát vala.
Ronald, ki bár picinyke vala, szíve vala, mint egy Himalája. Édesen néz ki a fejéből vala és néha könnyezik is ez a csöppnyi lélek.
Lola kecsessége, úri szépsége azonnali bájjal megbolondítá Brúnót vala.
Ámde Kisbrúnót érte nagy örömség, megjött a család és őt elvivék. Így lőn. Két kobzosát hátrahagyván (Lujzit és Ronaldot), ment bátran és boldogan vala.
Jő egy ifjú Kolli, nem rest dalolni, nem rest Lujzikával örökre barinőzni.
Bogyóka állja a sok udvarlást, kellemkedést vala, mit az úrfiak neki előadának, de ő csak az erény szolgálatában álldogála vala.
Luna, akár a hold pihen és világít. Csendje és nyugalma mindenkire átragad.Ő bölcs és kedves és szép.
Lesszi a teknőben förödözik, figyel és vigyáz vala, leginkább macskapajtás érdekli őt, s strázsál ahogy illő vala.
De ím szökell pecsétes szmokingban, bonbonmeggyel és vadvirággal kezében Breki (van ki-e nevet nem ismeri) s megkéri minden szomorkás kutya mancsát vala.
Bajkál a mérték, India pedig a minden kicsi állatot túlimádó dadus, akitől menekül mindenki (vala).
Eljött az este, aludni kéne. Jó reggel holnap mindenkinek, vala.
(Azt mondd meg nékünk, hol lesz majd lakóhelyünk, vala)
